Műkő
A terméskövekhez hasonló, azok helyettesítésére, pótlására mesterségesen előállított anyag.
Különböző természetes (többféle méretben osztályozott) kőzúzalékból, és valamilyen kötőanyagból készül. Ez utóbbi vagy cement-, vagy valamilyen műanyag alapú lehet. Az alkotórészek egymáshoz viszonyított arányainak (receptúra) állandó megtartása nagyon fontos, mert csak így kaphatunk szép, megfelelő minőségű, homogén anyagot.
A műkövet lapokra öntik, melyet feldarabolnak, vagy öntőformába, sablonokba készítik, esetleg helyszínen felhordják. Amennyiben szerkezeti szerepet tölt be, a vasbetonokhoz hasonló vasalással készül.
Színét a kőzúzalék színe és a kötőanyag színe határozza meg.
Felületi megmunkálása sokrétű: különböző minőségű csiszolásoktól kezdve, minták faragásán át, durvább felületi kialakításokig. Elsősorban épületi struktúrák kialakítására, díszítésére, de szobrok, virágtartók, sírkövek készítésére is használják.
A mi esetünkben sírkő készítésénél cement kötőanyagú műkövet használunk, mely lehet fehér-, ill. szürke cement. A kőzúzalék fajtáját tekintve inkább fehér mészkő, ill. dolomit, de használunk bazaltot, márványt és vörös mészkövet is. Előfordul, hogy valamilyen pigmenttel színezzük az öntés során, így még több színt lehet létrehozni.
Egyes esetekben a felület minőségét, milyenségét az öntőforma határozza meg, melyet festhetünk is kész állapotban, de nagy az igény a sima, fényes felület kialakítására is.
A kész műkő felülete az időjárás hatásaira fakul, kopik, de néhány évtized után "pókhálósodik", repedezik, végül szétaprózódik, szétmállik. A fakulás adalékanyagokkal, egyéb kőápoló szerekkel lassítható.
Az állagromlás gyors (az öntéstől számított néhány éven belül) folyamatáért elsősorban a technológia be nem tartása a felelős. Ilyenek: öntési arányok, cement-víz megfelelő arányának helytelen megválasztása, forróság-fagy elleni védelem hiánya, utókezelés (öntözés) idejének lerövidítése, vagy teljes hiánya.
Fontos, hogy a belső acélszerkezet megfelelő mélységbe kerüljön, ellenkező esetben a vékony, felületi réteg lefagyásával a felszínre kerül, ami korrodálódva nem szép látványt nyújt.
Az elkészült műkő árát a cement színe, a zúzalék fajtája, a készáru mérete, felületi megmunkálása határozza meg.
Olcsóbbak ugyan a természetes köveknél, azonban időtállóságban, tartósságban mégsem tudják felvenni velük a versenyt, ezért a műkő élettartamánál kb. 20-25 évnél nem nagyon kell többre számítani.
Gondozása
A kültéri műkő ápolását legegyszerűbben száraz, puha ruhával való áttörléssel végezhetjük. Makacsabb felületi lerakódásokat spaklival lehet eltávolítani, ügyelve a karcolások elkerülésére. Savas vagy lúgos vegyszereket nem szabad használni, mert ezek rongálják a műkő felületét.
Porózus szerkezete nagyon kényessé teszi a különböző szennyeződésekkel szemben, a szennyeződések (rozsdafolt, növények vagy humuszosabb föld által okozott elszíneződés, viaszpecsét,olaj) nem csak a felületen jelentkeznek, hanem mélyebb rétegekbe is lejutnak, ezért elsősorban a megelőzésen van a hangsúly. Eltávolításuk sokszor lehetetlen.
A foltosodás elkerülésére a koszorúk alá fóliát kell rakni, gyertyát, mécsest csak mécses tartóban szabad égetni.
A vázákat késő ősszel fóliával kell letakarni, előtte célszerű a betéteket eltávolítani, és az alá befolyt vizet fel kell itatni (pl. szivaccsal).
Kőápoló szereket is lehet használni, elsősorban az impregnáló (víztaszító) szereket érdemes előnybe részesíteni.